A nyugat megtámadta Magyarországot? Adjuk meg magunkat!

Magyarországnak jár a norvég támogatás – állítja a magyar kormány. Amiben biztosan igaza van, hiszen neki mindenben igaza van, de a 77 milliárdban egészen tuti, hiszen már a nevében is benne van, hogy támogatás – vagyis nem jár, ha jól értem. A norvégok majd a bíróság előtt magyarázkodhatnak, hogy nem adják oda, amit megígértek, hogy bizonyos feltételek teljesülése esetén odaadnak, de – amilyen nemtelenek – betartották a szavukat, és a feltételek hiányában levették a napirendről a saját pénzük elajándékozását Magyarországnak.

Ugyanis a 2014 óta zajló vitában, hogy kin keresztül osztják majd el a pénzt, nem sikerült a donornak és a kedvezményezettnek közös nevezőre jutnia, mert a norvégok mereven és sportszerűtlenül ragaszkodtak ahhoz, hogy az általuk kijelölt civil szervezet dönthesse el, ki kapja az ajándék pénzt, miközben a magyar kormány rugalmasan és a legsportszerűbb módon ugyanezt a jogot magának vindikálja. Azzal a kis különbséggel, hogy a más pénzével veri ….. a tamtamot, pedig a magyar mondás szerint ajándék lének ne nézd a fogadóját! Főleg, ha nem te kapod, mert a magyar civilek.

Mindegy is. A lényeg: Orbán Viktor és társai nem sokat törődtek a 77 milliárddal, főleg nem azokkal a civil szervezetekkel, amelyek abból kaptak volna, hiszen szerintük ezek az NGO-k amúgy is a Soros kezében vannak, vagyis minek nekik pénz? Kérjenek a Sorostól, ahogy annak idején Orbán Viktor és a Fidesz többi vezetője is Sorostól kért és kapott, amikor nem jutott egy fillérhez sem máshonnan. Még világosabban fogalmazva: a 77 milliárd csak úgy érdekli Orbánt, ha beleszólhat az elosztásába, magyarul, a sajátjainak és jómagának is csurran-cseppen belőle valami.

A nemtelen norvégok pont ezt nem szerették volna, mert az elfajzott északiak jól tűrik a hideget, de nem bírják a korrupciót, a kormányzati beleszólást olyan ügyekbe, amibe a kormányzatnak nem osztottak kártyát, ráadásul isten tudja honnan ragadt ez rájuk, de kitartanak az elveik mellett, mert van ilyenjük, és ami még ennél is utálatosabb, nem félnek Orbán Viktortól, és – nem úgy, mint a 10 millió magyar – úgy gondolják, hogy a saját pénzük fölött mégiscsak ők rendelkeznek. De majd Szijjártó Péter a magyar diplomácia érdes nyelvén elmagyarázza nekik, hol lakik az úristen.

Amit a norvég-magyar fronton látunk, az – a kormány szemszögéből – nem más, mint a Soros-hálózat egyik új fondorlata, annak ékes bizonyítéka, hogy a magyar spekuláns parancsára nemcsak az EU, nemcsak Nyugat-Európa, de Észak-Európa is hadat üzent nekünk, és – kimondani is szörnyű – botrányos módon odafigyel, hogy miként használjuk fel az ingyen pénzét, hogyan és ki próbálja annak egy részét ellopni, mert úgy gondolják, hogy felelnek azért, hogy a magyar népnek címzett küldemény célba érjen, a pénz azokhoz kerüljön, akiknek küldik – ami már maga a fertő.

Azt hiszem, hogy itt lenne az ideje egy nagyobb állománylázadásnak a magyar honvédők táborában. Az éjszaka leple alatt el kellene kezdeni barátkozni az ellenséggel, és a megfelelő pillanatban – amikor a tisztikar éppen Ibizán veri el a köz pénzét – fehér zászlóval átmenni a lövészárok másik oldalára, és szépen megadni magunkat. Ez szerény számítások szerint egyszer mintegy 7,2 milliárd eurót hozna az EU-tól és 77 milliárd forintot a norvégoktól a konyhára. Volt már ilyen a történelemben, hogy a legénység megadta magát a tisztek akarata ellenére, sőt, átállt az ellenség oldalára.

Ezzel azt is megtakaríthatnánk, de mégis – nem mondom, hogy ez a legfontosabb – nem csak pénzből él az ember, hogy egy egész ország csináljon magából bohócot, pontosabban Magyarországból Észak-Koreát, és elkezdje „minden kormányzati középületen a szerv vezetője által meghatározott, méltó és a középület sajátosságainak megfelelő, jól látható helyen kihelyezni a nemzeti hitvallást,” amelynek szövege a Kedves Vezető és melegbárokban edződött, ereszcsatorna-deszantos fegyvertársa, Szájer József szellemi mellékterméke, és az ugyancsak örök becsű „Nemzeti Együttműködési Nyilatkozat” helyére kerülne.

Gondoljuk csak el! Egy ilyen általános lázadásról milyen zsír filmet gyártana a saját pénzén „Az elk*rtuk” című, Oscar-esélyes magyar film producere, Kálomista Gábor. Szerintem messze lekörözné a „A Patyomkin páncélos” című világhíres Eisenstein rendezte fekete-fehér szovjet filmet, amely a hadihajó legénységének lázadását beszéli el (némán), és minden idők 18 legjobb filmje közé választották. Maradva Eisenstein munkásságánál, Kálomista ezek után megcsinálhatná a nagy rendező 1924-25-ben készült „Sztrájk” című filmje mai változatát, majd a „Rettegett Iván” nyomán a „Rettegett Orbán” címűt is.

Zsebesi Zsolt