Rétvári Bence és Márki-Zay Péter

Nem azért a süketek párbeszéde Márki-Zay és Rétvári Bence vitája, mert nem hallgatják meg egymást, hanem azért, mert a szó szoros értelmében két süket süketel egymással a fejünk fölött. Nem rólunk, nem hozzánk, nem Magyarországról, nem a világról van véleményük, hanem csak egymást alázzák, s van miért mindkettejüknek.

Hogy Márki-Zay egyáltalán az ellenzék nevében ül asztalhoz, az önmagában nevetséges, mint ahogy maga az is, hogy volna parlamenti ellenzéke Orbán Fideszének. A kormánypárt összes képviselője és szolgája immár több mint egy évtizede kész röhej, amikor magyar nemzeti érdekről papol. Az EU-val, a nyugattal, a civilizált világgal szemben pozicionálja magát, miközben most éppen térden csúszva esedezik a 11 ezer milliárdos életmentő támogatásért, ami nélkül elsüllyedünk, mint a Titanic.

Rétvári egy olyan méretes senki – mint ember, mint politikus, mint állítólagos keresztény –, hogy rá sok szót fecsérelni nem érdemes, ahogyan opponense, Márki-Zay sem érdemel meg egy percnyi figyelmet sem. Nullák mind a ketten, kezdeni velük semmit nem lehet, mert – a matekból tudjuk – a nulla nem oszt és nem szoroz.

A cikkhez mellékelt képből is jól látszik, hogy a két nagy magyar jól érzi magát, a megérdemelt állami-önkormányzati fizetéssel, az adófizetők által busásan eltartva, és valószínűleg mindketten szívesen lébecolnának ebben az állapotban még évtizedekig. Amire Magyarországnak a legkevésbé van szüksége, az az, hogy a magát ellenzéknek hazudó őstehetségtelenek és a maffiózó kormánypárt képviselői egy asztalhoz üljenek és bármiről vitázzanak.

Természetesen megtehetik, de csak egymással tehetik meg, hiszen épeszű és ép lelkű becsületes magyar ember egyikükkel sem szeretne szót sem váltani. Mindegyiküknek – társaikkal együtt – a történelmi szemétdombon, illetve a kormánypártiaknak a börtönben volna a megérdemelt helyük. Csak ismételni tudom a magam és még sokak álláspontját, hogy a magyar társadalom építését immár a nulláról lehet és kell is kezdeni az Orbánék végezte tarvágás után.

Ez szörnyű, de egyben ígéretes is, vissza nem térő lehetőség, hogy új arcokkal, új eszmékkel és friss, bátor gondolatokkal építhessünk egy új magyar politikai, társadalmi és gazdasági rendet, amely az egyetemes világ- és magyar történelem tapasztalataira (nem hagyományaira) építve egy új, igazságos, racionális, működő, ellenőrzött demokráciát tudjon mindannyiunk javára működtetni.

A jövőben szeretnék a jelen anomáliáinak végtelen felsorolása helyett arról elmélkedni és vitázni, hogy milyen új társadalmi rendet, demokratikus működési formát lehetne létrehozni a jövő és a jelen bölcs magyarjaival közösen.

Egy olyan rendet, amelyet megszabadítunk a keleti, a nyugati és minden egyéb deformációtól, amit a demokrácia eszméje születésének pillanatától elszenvedett, és amitől máig a világ minden sarkában halálos veszélyben van. A demokrácia a történelem során mindig a diktatúrák bölcsője volt. Krisztus születése előtt épp úgy, mint ma. x

Zsebesi Zsolt

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s