Az elfoglalt ukrán területek Oroszországhoz csatolását eddig egy ország, Észak-Korea ismerte el. A világ államainak többségét, az EU-t és a NATO-t követve Közép-Európa 9 országa, nevezetesen: Csehország, Szlovákia, Lengyelország mint a V-4-ek tagországai, valamint Románia, Észtország, Litvánia, Lettország, Észak-Macedónia és Montenegró közös dokumentumot fogadott el arról, hogy elítéli az orosz inváziót Ukrajnában, és nem ismeri el Moszkva területszerzését. Természetesen az aláírók között nem szerepel a Magyarország köztársasági elnöke.

Íme az aláírók

  • Andrzej Duda, Lengyelország elnöke,
  • Zuzana Čaputová, Szlovákia köztársasági elnöke
  • Miloš Zeman, Csehország köztársasági elnöke,
  • Klaus Iohannis, Románia elnöke.
  • Alar Karis, Észtország elnöke,
  • Egils Levits, Lettország elnöke,
  • Gitanas Nauseda, Litvínia elnöke,
  • Stevo Pendarovski, Észak-Macedónia elnöke,
  • Milo Đukanović, Montenegró elnöke,

Novák Katalin magyar köztársasági elnök aláírásának hiánya nem meglepő, mert egyenes következménye az eddigi gyalázatos magyar politikának az orosz-ukrán háború kapcsán.

A háború hónapjaiban a magyar kormány egymás után vétózott meg olyan uniós határozatokat, amelyek Oroszország elítélésére irányultak, vagy szankciókkal büntettek volna vezető orosz politikai és egyházi személyiségeket.

Ezt nem lehetett másképpen értelmezni, mint kiállást Oroszország mellett, és nyilvános szembeszegülés Brüsszel, a NATO és Washington egyértelműen Ukrajnát támogató álláspontjával. A nyugati demokratikus világ elítéli az orosz agressziót, és nem ismeri el az orosz területszerzéseket, beleértve a Krím elcsatolását is.

Az utóbbi napokban a magyar kormány országos félretájékoztató kampányt indított, és „nemzeti konzultációt” szervez annak érdekében, hogy a nyugatot eláruló és a magyar érdekekkel ellentétes politikájának társadalmi támogatást igazoljon.

Mindezt intenzív, hazugságokon alapuló kampány vezeti be, azt sugallva, hogy Európában egyedül egy ország vezetése hallgatja meg a lakossága véleményét az oroszellenes szankciópolitikáról, amit a magyar kormány vehemensen bírál, de az eddig elfogadott uniós szankciókat mégis megszavazta, jóváhagyását megtagadni egyszer sem volt bátorsága.

Az Orbán-propaganda nehéztüzérsége azt igyekszik az üresebb magyar fejekbe tölteni, hogy a magas energiaárakért, a forint értékvesztéséért, az Európában példátlanul magas magyar inflációért az Európai Unió elhibázott szankciópolitikája felelős, vagyis az oroszellenes szankciók megszüntetésével Európa és hazánk minden problémája megszűnne. Nem Ukrajnát kell pénzzel és fegyverrel támogatni Oroszországgal szemben, hanem béketárgyaláshoz kellene kényszeríteni Kijevet Moszkvával.

Orbán Viktor egyre inkább az európai szélsőjobboldali, helyenként neonáci és neofasiszta politikai irányzatok egyik kulcsfigurájává küzdi le magát. A kontinens szélsőséges erőinek csodálatát vívta ki azzal, hogy a legutóbbi olasz választásokig az egyetlen hatalmon lévő szélsőjobboldali politikus volt az EU országai között, miután a korábbi hasonló olasz és az ugyancsak szélsőjobbot is magában foglaló osztrák kormányzó koalíció megbukott.

Miközben a Kossuth nevét bitorló magyar kormányzati propagandarádió arról regél, hogy Orbán egyre nagyobb európai, sőt világméretű elismerésben részesül, a valóság az, hogy a hozzá hasonló szélsőségesek, akikkel szoros és személyes baráti kapcsolatokat épített ki, egyre nagyobb bajban vannak hazájukban.

A legnyilvánvalóbb tekintélyvesztést legszorosabb barátja, Vlagyimir Putyin szenvedte el, aki úgynevezett „speciális operációba” kezdett Ukrajnában a gyors győzelem reményében, és most egy akár évekig is eltartó háborúba keveredett az egész nyugati világgal, gazdasági turbulenciát keverve a világgazdaságban, és már eddig legalább 5 százalékos GDP esést okozva saját országának, nem beszélve a napi dollármilliókba kerülő ukrán háborúról, annak orosz emberáldozatairól, ami lassan, de biztosan erodálni kezdi eddig kikezdhetetlennek hitt hatalmát.

Nem áll jobban a hamarosan választások elé néző török elnök sem, aki minden áron külföldi látványpolitizálással próbálja elterelni a figyelmet országa tragikus gazdasági helyzetéről, az évi 80 százalékos inflációról. Az orbáni iskola szabályai szerint vétókkal bombázza a szövetségeseit, konkrétan azzal fenyegetőzik, hogy nem járul hozzá Finnország és Svédország felvételéhez a NATO-ba.

Orbán másik populista, szélsőjobboldali elmeháborodott barátja, Bolzonaro brazil elnök már elvesztette az ottani elnökválasztás első fordulóját, de még október 30-ig reménykedhet abban, hogy a második fordulóban fordítani tud. Erősödő ellenzéke nyomulására válaszul Bolzonaro felfedezte magában a keresztényt, és meghirdette Brazília átépítését az evangélium szellemében.

Talán nem véletlen, hogy – ugyancsak Orbánra hajazva – mindkét politikus a vallás felé fordult. Erdogan a muzulmán, Bolzonaro és Orbán a keresztény vallásért rántott kardot. Mindhárman a nemzeti szuverenitás lózungjával, a nagyhatalmak hegemóniájával, a nyugati kulturális és gazdasági erőfölénnyel kívánnak szembeszállni, de leginkább a nyugati demokrácia szúrja a szemüket. Így aztán magától értetődő, hogy mindhárman baráti kapcsolatokat építettek ki Moszkvával. x

Zsebesi Zsolt

Hírdetés

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s