Itt az ideje, hogy a jogállamiságot, a polgári demokráciát elfogadó társadalmi és politikai erőközpontok végre felébredjenek, és komolyan vegyék azt, ami napjainkban a világban történik, mert az alapjaiban veszélyezteti azt a keveset is, amit az emberiség humanizmusból képes volt az elmúlt ezer év alatt kifacsarni saját magából.

Európának és az Egyesült Államoknak, ezek valamennyi szövetségesének készülnie kell a döntő ütközetre, mert a fellépés a szabad világ ellenségeivel szemben nem merülhet ki gazdasági szankciókban, az életével és jövőtlenségével elégedetlen, a saját helyzetét kilátástalannak látó tömegek erkölcsi megtámogatásában, a megtámadott országok ellátásában fegyverrel és lőszerrel.

Fel kell tárni a jelenlegi, világháborúval fenyegető helyzet kialakulásának okait. Mi az, amitől a legalább fékezett habzású társadalmi igazságosságot nyújtani képes nyugati civilizáció, a polgári demokrácia kontinenseken áthúzódó válságba került. Hogyan jutottunk egy olyan helyzetbe, amelyben a nyugati világ gazdaságilag és katonailag is összemérhetetlenül gyengébb ellenségei ragadhatták magukhoz a kezdeményezést.

A békéért áhítozó, a totális konfrontációt minden áron elkerülni igyekvő atlanti politika nem a világégést akadályozza meg, hanem csak elodázza azt. A felgyülemlett és folyamatosan mélyülő gazdasági és politikai ellentétek erőszakos feloldásának elkerülésére kevés az esély. Minél előbb történik világméretű összefogással radikális lépés a helyzet rendezésére, annál kisebb áldozatokat fog az követelni.

Kína, Oroszország, Irán, Törökország és Észak-Korea egyformán hazardírozik, amikor arra épít, hogy a nyugat visszariad a helyzet erő alkalmazásával történő rendezésétől, mert nem hajlandó felvállalni egy ilyen fellépés társadalmi, gazdasági, emberéletek elvesztésében is megnyilvánuló veszteségeit.

Amikor a nyugat a megfontolt, óvatos és a közvetlen konfrontációt elkerülő politika mellett teszi le a garast, nem lehet egyszerűen Ukrajna, Tajvan függetlenségének korlátozott biztosításáról, egy bizonyos határig lehetséges védelméről szó, mert a tét az, hogy megállítjuk-e a demokrácia, a nyugati világ társadalmi rendje ellen fellépő erőket, megelőzzük-e ezen erők nemzetközi összefogását.

Magyarország az egyik legjobb példa arra, hová vezet a nyugati hatalmak félrenézése, amikor a jogállamiság és a demokrácia fokozatos leépítésére kerül sor egy országban. A nyugati nagytőkét képviselő polgári demokrata kormányok a Magyarországon befektetett tőkéjük védelmében, sőt annak nagyobb hozadéka érdekében nemcsak félrenéztek, amikor Orbán ocsmány erőszakot tett a zsenge magyar demokrácián, de örömmel vágták zsebre a félrenézés árán elért extra profitot.

Nem lehetünk biztosak abban, hogy Moszkva Ukrajna elleni háborúja a nyugati világban felébresztette a szükséges életösztönt, és mindenhol tisztában vannak a helyzet komolyságával. Egyébként az egyáltalán nem elég, ha a politikai elitek látják a viharfelhőket, de közben a társadalom nagyobb részének nincs veszélyérzete, sőt a többség nem a latort, hanem az ellene fellépőt látja bűnösnek a kialakult helyzetért.

Ezért minden korábbinál fontosabb lenne, hogy Európa, és benne Magyarország írástudói, értelmiségei, megtörjék a hallgatásukat, és egységes frontba szerveződve adjanak hangot kiállásuknak a demokrácia, a nyugati értékrend, a jelenleg ugyan messze nem tökéletes polgári demokrácia, a jogállamiság mellett minden egyéb, a világ összes kontinensén létező autokrata vagy nyílt diktatórikus rezsimekkel, mindenekelőtt az orosz és a kínai politikai rendszerrel és annak az emberi jogokat lábban tipró és tömeggyilkos megnyilvánulásaival szemben.

A magyar konzervatív és a baloldali értelmiségnek, a politikai elitnek (ha van ilyen) elemi kötelessége lenne felhagyni a nyivákolással, hogy mikor mennek már ki az egyszerű magyar emberek az utcára. Ahelyett, hogy másra mutogatás helyett maguk hágnának fel a politikai és eszmei barikádokra, egyelőre nem az életük, csak maximum az egzisztenciájuk kockáztatásával.

Akinek ez is sok, azok egyszerűen nem érdemlik meg az értelmiségi nevet és minősített hazaárulást követnek el. Nem beszélve azokról, akik a Fidesz-rezsim szolgálatába álltak, mert ők nemcsak hullarablók, de akarva-akaratlanul bűnrészesek is egy államcsínyben, Magyarország gazdasági, társadalmi és erkölcsi tönkretételében, nagy értékre, folyamatosan, bűnszövetségben elkövetett korrupcióban, az állami vagyon megdézsmálásában, hazánk totális elszigetelésében a nyugati világban.

Magyarországon megszűnt a parlamenti demokrácia. A parlament az országot vezető diktátor és pribékjeinek játszóháza, ahonnan azonnal ki kellene vonulnia a magát ellenzéknek hazudó, nem kormánypárti politikusoknak, mivel bennmaradásuk kizárólag a demokráciát, a parlamentarizmust mímelő rezsim érdekeit szolgálja.

Az országgyűlésben nem történik semmi, amiben az ellenzéknek részt kellene vennie, mivel a dolgok nem ott, hanem a Karmelita Kolostorban, a budai várban dőlnek el. Ha az ellenzék komolyan veszi a szerepét, akkor a Karmelita Kolostorba próbáljon bejutni, menjen ki az utcára, mert más tere a hatalom elleni politizálásnak mára nem maradt.

A még romjaiban létező társadalmi és szakmai szervezeteknek, a még az önálló lét jeleit mutató kamaráknak és szakszervezeteknek az ország nemzetközi helyzete, az elmaradó uniós pénzek, a siralmas gazdasági helyzetünk, az elszabadult infláció, a forint értékvesztése, az emberek egyre romló életkörülményei, a demokrácia, a jogállamiság felszámolása miatt általános politikai sztrájkot kellene szervezniük az egész országban.

Ha nem lépünk a határozott és radikális tettek mezejére itt Magyarországon és a világon mindenütt, akkor a sorsunk megpecsételődött. A magyar társadalomnak a világban kialakult vészterhes helyzetben, értékrendek és érdekszférák nyílt vagy kevésbé nyílt konfrontációjábanban elég lenne, ha felszámolná saját belső válságát, elkergetné Orbán Viktort a hatalomból, és megdöntené a Fidesz-rezsimet.

A rendszer- és hatalomváltást nekünk egyedül kell véghezvinnünk. Minden egyébre ott van az EU és a NATO, melyekben egyszerűen eleget kellene tennünk a tagsággal járó kötelezettségeinknek, amivel nemcsak a világ jobbításához járulhatnánk hozzá, de ezzel szolgálnánk a legjobban a magyar társadalom egyetemes érdekeit is.

Hogy mennyire így van, azt a vak Fidesz-hívők is felismerhetik, amikor Orbán Viktor megalázó és sikertelen brüsszeli kontraproduktív vétó-politikájával és annak következményeivel szembesülnek. Már amennyiben nem szúrja ki a szemüket a rezsim ársapkákkal, rezsicsökkentéssel és ócska, operett éretten nemzetieskedő és gyűlöletkeltő, rasszista lózungokkal. x

Zsebesi Zsolt

Hírdetés

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s